A jelenlegi egészségügyi helyzet számos munkaügyi kérdést vet fel, ami érinti a munkáltatókat és a munkavállalókat egyaránt. Ideje, hogy tisztán lássunk.

Otthoni munkavégzés, azaz home office

Vannak olyan munkakörök, amelyek távolról, otthoni munkavégzés keretében is elláthatók. Ugyanakkor munkajogi megítélés tekintetében különbséget kell tenni a munkáltatói elrendelés és a munkavállalói igénylés között.

A Munka Törvénykönyve alapján a munkáltatónak jogában áll egyoldalú döntése szerint a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződésétől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más foglalkoztatónál alkalmazni. Ennek időtartama naptári évenként nem haladhatja meg beosztás szerinti 44 munkanapot vagy 352 órát (év közben létrejött jogviszony, határozott idejű munkaszerződés vagy részmunkaidő esetén ennek időarányos részét). Ennél hosszabb ideig tartó otthoni munkavégzés a felek beleegyezése alapján a munkaszerződés módosításával biztosítható.

A Munka Törvénykönyvében foglaltaktól eltérően a koronavírus-járvány miatt kialakult veszélyhelyzet következtében 2020. március 19-től a munkáltatónak jogában áll az otthoni vagy a távmunkavégzés elrendelésére oly módon, hogy ennek időtartama a veszélyhelyzet fennállásának függvényében meghaladhatja a 44 beosztás szerinti munkanapot is.

Erre az időszakra a foglalkoztatott az általa ellátott munkakörre előírt, de legalább a munkaszerződése szerinti alapbérre jogosult.

A Munka Törvénykönyve arra is lehetőséget biztosít, hogy a munkáltató írásban átengedje munkavállalója számára a munkaidő-beosztásnak a jogát, ez esetben a munkavégzés kötetlen munkarendben történik, amely jellemző a home office-ra. Kötetlen marad a munkavégzés jellege abban az esetben is, ha a vállalkozás kialakítja a szabályokat: mikor kell a munkavállalónak mindenképp elérhetőnek lennie, milyen ütemben végezze a munkáját, stb. Ebből az is következik, hogy nem beszélünk rendkívüli munkaidőről, azaz túlórapótlékra nem jogosult az alkalmazott.

A fenti szabályokat akkor is alkalmazni kell, ha a home office-t nem a munkáltató rendelte el, hanem munkavállalója kérelmére engedélyezte. A különbség annyi, hogy ha a munkáltató rendeli el a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatást, a munkavállaló köteles annak alapján eljárni, de a munkavállaló kérésére a munkáltató nem köteles otthoni munkavégzést biztosítani.

Otthoni munkavégzés

Távollét rendes szabadság terhére

Ha a munkavállaló olyan pozíciót tölt be, amely nem végezhető távolról, vagy az erre vonatkozó kérelmet a munkáltató elutasítja, úgy lehetősége van a munkavállalónak rendes szabadságra mennie. Sajnos ezek a napok is korlátozottak, hiszen a teljes évi szabadságból a foglalkoztató csupán 7 munkanapot köteles a munkavállalója kérésének megfelelően kiadni, valamint a szabadságra vonatkozó igényt 15 nappal korábban köteles a munkáltatójához benyújtani.

Viszont előállhat olyan helyzet, hogy bár a munkavállaló eltudná látni a feladatát, a munkáltató nem tudja biztosítani az ehhez szükséges feltételek, így ő rendeli el a kötelező szabadságot. A szabadság elrendelés időpontját a munkavállalóval legkésőbb annak kezdetét megelőző 15 nappal korábban közölni kell.